Felvidéki tájakon hetedikesekkel

A Budapest V. Kerületi Hild József Általános Iskola hetedik évfolyamos tanulói a tanév végén felvidéki barangoláson vettek részt. Öt napot töltöttek eme festői vidéken a Határtalanul program keretében.

Szlovákiát sokan ismerik, vagy ismerni vélik, persze elsősorban a síkirándulások kapcsán. Tudják, hol vannak jó pályák, kényelmes sífelvonók, olcsó szállások.

A gyerekek közül is sokan voltak már itt síelni, de most másért jöttünk. Bár a szebbnél szebb tájak látványa így nyáron is elkápráztatja a szemlélőt, mi elsősorban irodalmi és történelmi emlékhelyeket kerestünk (még akkor is, ha kikapcsolódásként hatalmas hócsatát vívtunk a Magas-Tátra fagyzugos völgyeiben).

Mikszáth Kálmán, a legnagyobb palóc „fogadott” minket, hiszen a határ utáni első állomásunk az ő szülőfaluja, Szklabonya volt. Itt az elbeszéléseinek, későbbi állomásainkon a regényeinek a helyszíneit ismerhettük meg. Találkozhattunk a sokat utazó Jókai és a tucatnyi helyen tanuló Petőfi emlékezetével is. A sztregovai remete, Madách Imre felidézésével megismerkedtünk nemzeti drámairodalmunk egyik gyöngyszemének, Az ember tragédiájának jó néhány vonatkozásával. Rimaszombat pedig a nemzetéért aggódó papköltő, Tompa Mihály révén vált örökre emlékezetessé a gyerekek lelkében.

Kalandozásunk során tanulóinkat nagyon magával ragadta, hogy gyakorlatilag a magyar történelem élő képeskönyvében barangoltunk. A régi bányászvárosok ódon hangulata mellett a korabeli bányászélet is a szemünk elé tárult egy föld alatti bányatúra alkalmával. Nagy tetszéssel fogadták a gyerekek, hogy bármerre mentünk, a települések történelmi magja szépen helyre van állítva, tisztaság, kulturált környezet fogadja a látogatót. A vártúrák különösen a fiúkban váltottak ki nagy tetszést.

Történelmi ismerkedésünk legemlékezetesebb személyisége azonban a Nagyságos Fejedelem, II. Rákóczi Ferenc volt. Mélyen megérintette a gyerekeket, hogy egy nap leforgása alatt voltunk a bölcsőjénél és a sírjánál is. Borsi, a szülőfalu az egyre jobban szépülő várkastéllyal feledhetetlen élményt jelentett, amit még az is fokozott, hogy itt látogathattunk meg egy iskolát, találkozhattunk a zömében magyar tanulókkal. Átadtuk ajándékainkat (magyar könyveket és a gyerekek készítette ajándéktárgyakat), és abbéli kívánságunkat fejeztük ki, hogy az iskola a helyiek évtizedes törekvése eredményeként végre felvehesse a Nagyságos Fejedelem nevét. Kassa pedig a kegyelet színtere volt, a Szent Erzsébet-templom kriptájában fejet hajtottunk történelmünk egyik legnagyobb alakja síremlékénél.

Emlékezetes öt nap volt, ami bizonyította, hogy gyermekeink fogékonyak a múltunk iránt, csak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy szembesülhessenek vele.

A Hild József Általános Iskola hetedik évfolyamos tanulói méltóképpen zárták az elmúlt tanévet. 36 diák 4 kísérő pedagógus kíséretében öt napos felvidéki körúton vett részt a Határtalanul program keretében.

S hogy miért említünk a címben csodákat? Nos azért, mert volt belőlük szép számmal. Először is a táj. Átkelvén az Ipolyon a Palócföld (vagy ahogy Mikszáth, a nagy palóc nevezte: a „Görbeország”) lankáitól indulva egyre magasabbra kapaszkodtunk, míg a Szlovák Paradicsom festői tájain át el nem értünk egészen a Magas-Tátra égbe törő csúcsaihoz. Ráadásul egy kicsit „időutazás” részesei is lehettünk, ugyanis gyakorlatilag a szintkülönbség miatt visszamentünk a tavaszba: olyan virágok nyíltak, illatoztak úton-útfélen, amelyeket itthon már el is feledtünk. Az meg aztán igazán a csoda kategóriájába tartozik, hogy gyerekeink így a nyár elején hatalmas hócsatát vívhattak a Tátra fagyzugos völgyeiben, és bátran ihattak az itt felszínre törő kristálytiszta források vizéből.

Azután a települések. Persze ezt a területet is sújtották történelmi viharok, de például a török hódoltságot megúszták az itteni helységek, s így a román korig visszamenőleg láthattunk szebbnél szebb építészeti emlékeket. Csapatunkat leginkább a szepességi reneszánsz harangtornyok látványa nyűgözte le. Nagy tetszést váltott ki az is, hogy a történelmi városmag a legtöbb helyen szépen fel lett újítva, kulturált tiszta környezet fogadja a látogatót. A fiúkat természetesen elsősorban a várak érdekelték, közülük is Ólublónak volt a legnagyobb sikere. Testvérvárosunkban, Rozsnyón pedig sokan már ismerősként mozogtak, hiszen önkormányzatunk révén különböző programok keretében már többen is jártak itt.

Ugyancsak ismerős volt többeknek Borsi is, II Rákóczi Ferenc fejedelem szülőfaluja. Március végén, a Nagyságos Fejedelem születésnapi ünnepségén évek óta iskolánkból is akad résztvevő. Az itteni csoda azonban az a találkozás volt, ami a borsi iskola tanulói és a hildesek között létrejött. Ebben az iskolában a tanulók zöme magyar, és már régóta szeretnék II. Rákóczi Ferenc nevét felvenni. Drukkolunk nekik, hogy sikerüljön. Ennek az iskolának adtuk át a hozott ajándékokat: egy minikönyvtárat magyar könyvekből és a tanulóink által készített személyes ajándéktárgyakat az itteni hetedikeseknek.

Volt aztán még egy nagyon örömteli csoda utunk során. Két olyan osztály tanulói, akik az évek során az évfolyamon belüli rivalizálás miatt nem éppen a legjobb viszony ápolták egymással, most úgy egymáshoz édesedtek, mintha régóta egy baráti közösséget alkotnának.

Fel lehetne még sorolni azt a több tucatnyi helyet, ahol voltunk, de a lényegesek ezek a csodák, amelyek minden résztvevő emlékezetében, és persze a készített ezernyi fényképen is megmaradnak. Köszönjük a kerületi Önkormányzat anyagi támogatását, amellyel hozzásegítette tanulóinkat ehhez a csodálatos élményhez.

Nagy Béla tanár